2012. május 27., vasárnap

Kicsit rólam...

Még nem nagyon írtam magamról...


1982.03.03.  12:00-kor Budapesten láttam meg a napvilágot a sportkórházban.(Itt is köszönöm Árpi bácsi segítségét,hogy segített anyának,hogy világra jöjjek) :-)
Szépen cseperedtem .Édesanyám, imádott Papikám,Mamikám aki mindent megadott nekem:-)
Na és a Kereszt akivel itt épp 1 évesen tortát majszolok:-)

A legtöbb időt Szilasligeten töltöttük a csodálatos kis micsurin kerttel rendelkező kertben nagy kőházzal.Szuper volt.Ohh miket csináltam ott:-)Hasznot nemigen,kárt annál inkább.Elmentem elszedtem a metszőollót levágtam a csodaszép rózsákat csokorba tettem és vittem a Mamának.A papa fogta a fejét.)) 
Nagy kertész volt Sanyi papa.Jártunk rendszeresen kerti kiállításokra,vittünk minden félét.Óriási szőllő lugas volt minden féle , fajta volt még narancs ízű is.Döbbenet.... :-)Szóval imádat volt.Még most is fájó szívvel gondolok arra,hogy mikor el kellett adni mekkora fájdalom volt.Édesanyám testvére meghalt 1997.-ben.A felesége egy igazi gonosz nő sajnos akit nem érdekelt semmi csak az,hogy adjuk el azonnal.mi nem tudtuk sajnos kifizetni a felét neki  így el kellett adni.4 millió forint volt az ára,most kb. 40 millió.Rettenetesen sajnáltuk,évekig betege voltam,a környékre se voltam hajlandó mikor.Egyszer aztán mikor megépült már az új M0 és dunakeszire mentünk elkanyarodtunk arra...bár ne láttam volna.Minden ki volt írtva,egész más volt.Persze ami nekünk a mindent jelentette az másnak a semmit.Most már csak az emlékeinkben a miénk de boldogan gondolok vissza az ott töltött időkre.A Mama és Papa jelentette nekem a mindent és jelenti most is.Istenem csak egyszer láthatnám újra őket...
Szóval életem nagy részét a Szilasliget-Bp-Zugló Nagy Lajos Király út  és Budafok hármasban töltöttem.
Néha ellátogattam Nagytéténybe az apukámékhoz de ezt inkább hagyjuk...

Régi megsárgult...

11 éves  voltam mikor a Papa itt hagyott engem.A Drága Sanyi papám:-(
15 mikor a Nagybátyám...és innen kezdődik az én felnőtté válásom.
16 voltam mikor a Mama nagyon beteg lett.Eszünkbe se jutott ,hogy ne mi legyünk vele.Anya és én.
Ő volt a mindenünk,hiába mondták,hogy adjuk otthonba,kórházba stb.
Éjjeleken ültünk a kórházi ágya mellett vagy otthon ápoltuk,minden szó nélkül,csak akkor sírtunk mikor nem látta vagyis inkább nem hallotta.Ugyanis a 2.agyérgörcsöt követően elvesztette a látását.Innentől kezdve 1 perc alatt felnőttem és olyan voltam mintha anyuka lennék.
2,5 évünk olyan volt mintha mindig is így éltünk volna.A mamától soha nem hallottunk 1 szót sem,hogy fáj valamije.Az utolsó fél év volt a legnehezebb mikor kiderült,hogy ezeken felül még a legszörnyűbb kórral is szembe kell néznünk...De itt is mindent megtettünk de ezt már nem tudtuk legyőzni.2001.04.04.-én hajnalban az Angyalokhoz távozott az édes Mamuszkám...

Miért is írtam ezt le?Mert jól esett és azért,hogy minden pillanatot használjatok ki amit a szeretteitekkel tölthettek.Minden perc aranyat ér.Becsüljétek meg nagyon amíg vannak és szeressétek őket nagyon.

21(2003.08.10.) évesen megismertem a páromat az interneten.Igen ott is lehet ismerkedni:-) 2005.08.06.-án összeházasodtunk és azóta 2 cuki kutyagyerekkel élünk.Jómagam jelenleg az egyik nagy amerikai kólás cég pénzügyén dolgozom,a férjem sajnos jelenleg munkanélküli.Remélem mihamarabb lesz munkája.Eléggé kivan borulva de a rossz szériánkról napokat írhatnék.Most már jónak kell lenni...
Reméljük ebben a gazdasági helyzetben talpon tudunk maradni,ha kell költözünk,kicsi albérletbe,anyuhoz vagy bárhova.Nem szabad ragaszkodni semmihez ,tárgyakhoz sem.Ketten mindent le fogunk győzni!!!!

Ez azt hiszem fordítva is igaz....
"Nincs olyan inga, amelyik csak az egyik irányban leng ki! Ha a sors nagy örömöket hozott, elhozza a nagy szenvedéseket is. Persze lehet apró örömök és pirinyó bánatok között is élni... De érdemes?" Popper Péter

Néhány kép az életünkből:




Én



Édesanya


Keresztlányaink


Mackóm

2003.Mi



Én

Mi 2005.08.06.

Mindeneink :-)









1 megjegyzés:

  1. Jó érzés néha vissza menni az időben egy kicsikét nosztalgiázni. Hidd el mindenkinek vannak szép emlékei amire már most ha visszaemlékszik egy kicsikét szomorúvá válik.Akkor mikor benne voltunk jó volt még ha esetleg fárasztónak is tűnt bár akkor szívesen csináltuk. Az élet kiszámíthatatlan és én is azt szoktam mondani hogy a rossz után jön a jó. Lényeg hogy megértsétek egymást és még fiatalok vagytok bizzatok abban hogy valóban amit elgondoltatok az mind valóra fog válni! Azt kívánom hogy ez így is legyen!

    VálaszTörlés